13. fejezet

Blue szemszöge

„Oké, szóval lefeküdtél Harryvel, erre rájöttek, és most kamu randiztok egymással azért, hogy megmaradjon a jó híre a One Direction-nek.” erősítette meg Hannah magát, lassan bólintottam.

„Igen, pontosan.” motyogtam, hason feküdtem az ágyamon.

„Még mindig nem mesélted el nekem hogy a fenébe ismered Harry Stylest.”

„A fenébe, ne beszélj úgy róla, mintha egy Isten lenne, mert nem az. Ő nem. Kérlek.” bosszúsan beszéltem, egyik kezemmel a hajamba túrtam.

„Sajnálom, oké? Csak.. Hogyan?” sóhajtott fel, majd szétterpeszkedett az ágyban.

Egy kopogás hallatszott az ajtón, megugrottam a zajra.

„Nyitom.” morogtam, felálltam az ágyból és az ajtóhoz sétáltam.

Kinyitottam, éppen csak egy pillantást vettem az ajtóban álló személyre máris felismertem.

Harry mohón hajolt hozzám, majdnem magával rántva engem is.

Visszacsókoltam egy pillanatra az élvezet kedvéért, aztán ellöktem magamtól. A fiúk mögötte egy kicsit meghökkentek a mozdulatomra, én pedig megtudtam volna ölni Harryt a tekintettemmel.

„Te kibaszott pöcs.” sziszegtem.

„Oh gyerünk már, tudom, hogy imádod ezt.” mosolygott, megfordultam és Hannah pillantásával találtam szemben magam mintha a szemivel ezt akarta volna mondani..’Mi a fasz volt ez?!’

Ismét Harryhez fordultam, végigmértem. „Egy kicsivel több nyelvet vigyél bele.” suttogtam mielőtt közelebb hajoltam volna és megcsókoltam.

Engedelmeskedett a parancsomnak, a nyelve könnyedén becsusszant a számba én pedig a fejemet az egyik oldalról a másikra forgattam drámain, ahogy kell.

„KHM, MÉG ITT VAGYUNK” visított Louis, lecsendesítettem, a szám még mindig Harryéhez volt préselve mielőtt ellöktem volna magamtól.

„A fenébe Lou. Éppen elvoltam foglalva vele,” mondta neki Harry mérgesen.

„Igen, éppen itt az ideje, hogy megbeszéljétek a dolgokat. Hogy a fenébe ismerkedtetek ti össze? Miért így csókolt meg?” kezdte Liam a kikérdezést.

„Már rengeteg lánnyal csókolóztam..” vont vállat Harry lazán, ami belőlem grimaszokat váltott ki.

„Remélem nem került valami ribanc DNS a számra.” motyogtam.

„Hupsz, bocs te vagy az egyetlen.” nevetett Harry, megemelte szemöldökét nekem pedig a lélegzetem is elakadt, aztán mellkason csaptam őt.

„Bazdmeg, én—„

„Héj, csak egy picit hagyjátok abba oké?” suttogott Hannah.

„Ha jól tudom a szobáknak már nem szabadna nyitva lenniük. Ha érted mire gondolok.” intettem a nyitott ajtó felé.

Akárki erre járhat és ha meglátja őket ki tudja mi történhet.

Mindannyian bejöttek, kínosan körbe néztek.

„Bocsi, a kicsi hely miatt.” vontam vállat. „Üljetek le ahova csak akartok.”

Az összes fiú és Hannah a velem szemben helyezkedő ágyon ültek az én ágyamon pedig csak én és Harry voltunk, mindenki várakozóan nézett ránk.

„Hát igen,” sóhajtottam. „Ez egy hosszú sztori.”

„A hosszún borzasztó rövidet értesz.” suttogta Harry a fülembe majd az oldalába könyököltem.

„Elég sok „kémia” volt köztünk a középiskolába.” Harry bólintott.

„Oh és el ne felejtsd megemlíteni, hogy mekkora zendülő és hatalmas pöcs voltál. Oh várj.. Még mindig az vagy.” böktem rá, ő pedig szitkozódott az orra alatt.

„Azt se felejtsük el megemlíteni, hogy te egy kibaszott maximalista voltál, aki eléldegélt a saját kis világában, mint valami hercegnő. De ez alatt az okoskodó álarc mögött van neki egy vad oldala is. Egy nagyon vad oldala. Az egyik elzáráson egymásra találtunk. Rájöttem, hogy szükségem van egy másfajta lányra akivel kavarhatok, és én voltam a legjobb srác aki lefektetheti… Szóval kötöttünk egy alkut.” vont vállat Harry én pedig bólintottam.

„Bluenak egy tonnányi különböző oldala van, és mellesleg.. Mint egy enchilada, ahogy mondtad ugye?..” mosolygott lassan Harry, a lába hozzádörgölőzött az enyémhez, ahogy a székén mozgolódott.

„Te egy idióta vagy.” mérgelődtem, a fejemet felé billentettem.

„Emlékszel még rá amikor először találkoztunk?” kérdezte, a ferde vigyora zavarba ejtett.

„Uhh, nem.” hazudtam, erősen elpirultam. Eléggé zavarban éreztem magam jelenleg.

Tökéletesen emlékszem, hogyan találkoztunk.

VISSZAEMLÉKEZÉS

„Már megint az elzáráson találkozunk.”

Az ember nagyon beletud fáradni a tökéletes világába ugye érted? Valami másra volt szükségem. Valami kalandra.

Mégis mikor tegyem meg ha nem most?

Öhm, el is felejtettem.. 17 vagyok.. És még mindig szűz.

Senki sem tudta, de biztos vagyok benne, hogy az emberek feltételezték ezt rólam.

Arról álmodoztam, hogy mégis milyen lehet egy olyan emberrel az ágyban akit szeretsz.

Ahhhha, volt egy pár ilyen konkrét álmom.

Ha az emberek tudták volna, hogy én nem csak egy kitűnő tanuló lány vagyok magas elvárásokkal…

Tényleg nem csak ez voltam, hanem valami más is.

A gondolataim most is körülötte jártak, akivel együtt jártam angol órára, valamint művészet és történelem órára is…

A fenébe, nagyon dögös volt..

De egyben nagy bajkeverő is. Túl sok a kitérő?

„Foglalj helyet,” mondtam szimplán, megtámasztottam a fejemet a kezemmel amint fordítottam egyet a könyvemben.

Egy kis csend volt a teremben, nagyon érdekelt, hogy éppen mit olvasok.

To Kill A Mockingbird?(könyv címe) Huh.

„Blue Anderson.” brit akcentussal beszélt artikulálva.

A szemeim felcsillantak, amint összeszűkített szemekkel néztem rá. „Harry Styles.”

„Még mindig játszadozol a lányokkal?” rosszallóan néztem rá.

„És te még mindig a tanárok beképzelt kis kedvence vagy?” vágott vissza.

Fújtattam, az ujjaimmal a hajamba túrtam. „Touché.”

Elmosolyodott, elővette a telefonját.

„Nem mobilozhatsz büntetés közben.” csattantam fel.

„Lazíts Anderson. Csak anyukámnak írok, hogy vegyen fel elzárás után.”

„Lószart.”

„Tüzes vagy. Ez tetszik.”

„Undorító vagy, tudsz róla? És tudod hogy mi lesz az ilyen bunkó semmirekellőkkel, mint te? Semmi. Egy senki leszel.”

„Mmmm, olyan szexi vagy ma.” Teljesen figyelmen kívül hagyta az előző megjegyzésemet.

„Most pedig kikezdesz velem. Ez a megszólalásod aztán kibaszottul az átlag alatt volt.

„Nem kezdtem ki veled, még csak közel sem voltam ahhoz, hogy ezt tegyem.” felállt a székéről, én pedig összehúztam magam.

Igazán félelmetes pasi volt.

„Hey, mégis mennyi ideig kell még itt maradnom.” zsörtölődött, lustán visszaült a helyére.

„Még 20 percig.”

„A fenébe.”

„Szar lehet neked, de remélem megjegyezted hogy megint csak te vagy elzáráson.” mutattam körbe az üres osztálytermen.

Harry felsóhajtott.

„Nem ismersz engem Blue.”

Mi, a játszadozó, a huligán… Mit kéne még tudnom rólad?”

Nem mondott semmit.

Az arcát tanulmányoztam, mielőtt spontán kérdezősködni kezdett volna.

„Szexeltél már valakivel? Mindig is kiakartam próbálni egy szűzzel…”

A torkomon akadt a levegő, ő pedig alantasan felnevetett.

Nem igazán tudtam mit mondani, összevontam a szemöldökömet.

„Bocsáss meg süket lány, de kérdeztem valamit.”

„Nem. Még sosem szexeltem.” szimplán vállat vontam, meglepettség jelent meg az arcán.

„Igen, ez várható volt…”

„Most legszívesebben behúznék egyet.” összeszorított fogakkal beszéltem.

„Húha,” nevetett Harry, majd megigazította göndör fürtjeit. „Lazíts. Szeretnél dugni?”

„Bazdmeg, ezt minden egyes szingli lánytól megkérdezed?”

„Csak a különlegeseketől.” kacsintott, erre meg kellett forgatnom a szememet.

„Ez így nincs rendben.”

„Micsoda? Megduglak egyik éjszaka és senki nem fog róla tudni. Mindketten a saját életünket fogjuk élni, csak lesz egy közös titkunk.”

Keresztbe tettem a karjaimat, óvatosan körbe tekintettem a termen.

„Te beteg vagy.”

„Mhmmm.” hümmögött, hanyagul megemelte a szemöldökét.

VISSZAEMLÉKEZÉS VÉGE