14. fejezet /első rész

Sziasztok! Sajnálom de a fejezet felét hoztam csak, nem tudom miért de ez a rész nem kötött le annyira és azért nem hoztam eddig. :/ De a másik felével már jobban fogok igyekezni. :))
Köszönöm, hogy olvassátok a blogot. Remélem nem pártoltatok el a sok kihagyás miatt. ♥

Blue szemszöge

„Értem és mi történt utána?” kérdezte Niall kíváncsian, a fiúk mindannyian felhúzott szemöldökkel néztek ránk.

„Tényleg tudni akarod, hogy mi történt ez után.” felhúztam az egyik szemöldökömet, Harry felnevetett.

„Oh gyerünk már, nem volt olyan rossz az az éjszaka.” mosolygott rám.

„De az volt! Kibaszottul kínos volt!” sóhajtottam, az arcomat a kezeimbe temettem. „Az első alkalmat különlegesnek akartam, és EZ nem az volt.” fordultam Harry felé.

„Hey hey hey! Én vagyok a legjobb akit csak megkaphattál. Ne hazudj magadnak.”

Megráztam a fejemet, az arcomat még mindig a tenyerem takarta.

Ő komolyan olyan… Uhh.

„Wow.. És mindketten annyira pozitívak vagytok, hogy nem vagytok együtt.” Louis felhúzta az egyik szemöldökét, Hannah összefonta a karjait a mellkasa előtt. Oh annyira komolynak nézett ki.

„Nem!” kiáltottunk fel Harryvel egyszerre, egymásra bámultunk majd elnevettük magunkat.

„Olyan aranyosak vagytok!” Hannah odébb húzódott a szemeim kitágultak.

„A pokolba dehogyis.” dühöngtem keresztbe tettem a kezeimet.

Mit mondott? Én és Harry? Aha, ez csak… Még csak közel sem voltunk hozzá, hogy ’cukik’ legyünk.

Éppen ezért gondolom, hogy ez az egész lehetetlen lesz—az egész kamu járás dolog.

„ Oké most már csökkentsétek a drámát és játszátok el, hogy egy normális pár vagytok.”

Felsóhajtottam, Harry felnyögött.

Gyakorolni fogunk az első hivatalos randitok előtt. Nem kell parázni.” Intett le minket Zayn.

„Olyan mintha egy filmet forgatnánk együtt, nem gondolod?” nevetett Hannah.

„A világ legrosszabb filmjét.” morgott fel Harry, megvakarta a tarkóját.

Gúnyolódásképpen megismételtem a mondatot az ő flancos brit akcentusával, mire rálökött az ágyra és elkezdett mindenhol csókolgatni, a testemet fogdosta én pedig sikítoztam, nevettem és lettem ideges ugyanabban a pillanatban.

Tudta a gyenge pontjaimat…

És csikizett.. A csókjaival? Aha, furcsa ember vagyok.

„Bazd… Meg!” kiáltottam, kontrolálatlanul nevettem.

„Azt csinálom, szóval fogd be!”

Felnyögtem, megfájdult a hasam a sok röhögéstől.

Beleestem az ölébe, mielőtt ágyékon rúgtam volna és összegörnyedt a fájdalomtól.

Fújtattam, odébb másztam és keresztbe tettem a kezeimet.

„Oké, szóval, a csókolózás ki van húzva a listáról. És hogyan beszéltek szépen egymással?” kérdezte Hannah, a fiúk felnevettek.

„Nem.” mondtam szimplán, a fiúk felsóhajtottak.

„Gyerünk már Blue, megállapodtunk.”

„Eh.” vontam vállat.

„Szia, imádom a seggedet.” mondta Harry, én pedig felhördültem.

„Hey! SZÉP beszéd!” hangsúlyoztam, a fiúk felnyögtek.

„Mond meg neki, hogy milyen szép.” javasolta Niall, Harry zihált.

„Így van,” helyeseltem.

Harry felsóhajtott, beletúrt a hajába. „Te-te… Gyönyörűen nézel ki.”

„Köszi, te..” nem igazán tudtam, hogy mit mondjak.

„Mond neki, hogy cuki.” suttogta Hannah, mindenki rá szegezte tekintetét.

„Mi?” nevetett, majd vállat vont.

„Te um..” fészkelődtem, a mennyezetet bámultam. „Hát te.. cuki vagy.”

Én és Harry is nevetésben törtünk ki, hiszen mi a faszt is mondogatunk most egymásnak? a fiúk nem túl szórakozottan néztek ránk.

„Nektek komolynak kell lennetek.” sóhajtott Liam.

„Épp azt próbáljuk csinálni!” kissé felemeltem a hangomat, oldalra döntöttem a fejemet.

„Rendben, ma gyakorolni fogunk az első randitokra.” erősítette meg Zayn.

Harry szemszöge

Már nagyon rosszul éreztem magam… Uhhh. Miért is csináljuk mi ezt egyébként?... Ohh már tudom. Nekem és Bluenak randink lesz holnap este.

Egy órája írta a menedzserünk, az első randink a moziban lesz. Yupppi.

Én és Blue a konyhában ültünk és próbáltunk úgy tenni, mintha ennénk és beszélgetnénk amíg a fiúk és Hannah adták az utasításokat mit hogyan kell csinálnunk.

Eléggé különös volt, mert mi láthatatlan ételeket ettünk, amíg komplett hülyeségekről beszélgettünk.

„Fogd meg a kezét.”

Megtettem, Blue feszült volt.

„Most pedig néz úgy rá, mintha egy pizza lenne.” mondta Niall, tettem amit kért, mintha csak Niall lennék ebben a szituációban egy pizzával.

„Blue, mosolyogj és kuncogj majd húzd el a kezed és …”

„Oké. Akkor a randinak vége, most mit csináljunk?” Louis bólintott.

„Szia!” intett közömbösen, megfordult és úgy tett mintha elsétálna.

„Nem, Blue gyere vissza!” sziszegte Hannah, majd felsóhajtott.

Mosolygott, ránéztem.

„Ez nevetséges.” suttogta nekem úgy, hogy csak én halljam.

„Oh, olyan jól érzem magam, vagy te nem így látod?” suttogtam szarkasztikusan.

„Harry, tedd rá a dzsekidet a vállára és adj egy csókot az arcára.”

Levettem a dzsekimet és a vállára tettem.

Blue arca még mindig érzelem mentes volt.

„Gyerünk már Blue mosolyogj.” nyögte ki Hannah, egy mosolyt kényszerített az arcára, a szemei mégis mást sugalltak.

„Oké, szóval itt az ideje, hogy elhagyjátok a helyszínt, és…” Zayn hangja vontatott volt, várta hogy felfogjuk.

„Öhm.” Blue megvakarta a tarkóját.

Úgy tettem mintha kinyitottam volna egy láthatatlan ajtót neki, ő pedig felhúzta az egyik szemöldökét.

„Csak utánad.”

Blue bólintott mielőtt lassan elment mellettem én pedig nem tudtam ellenállni egy kis huncutságnak.

Az egyik lábamat kitettem, megbotlott benne és az arca hamar találkozott a szőnyeg padlóval majd felhördült.

„HARRY!” kiabáltak rám a fiúk, Hannah az arcát a tenyerébe temette.

„Ő KIBASZOTTUL ELGÁNCSOLT ENGEM!” sikított fel Blue, a mérges véleménynyilvánítása, ami az arcán látszódott nevetésre késztetett engem.

„Bocsánat! Bocsi.” mosolyogtam, megráztam a fejemet.

„Bunkó.” sziszegte Blue, felállt és nekem vágta a kabátot.

„Oké, szóval majd ezt az igazi randin kérlek ne csináljátok. Kérlek.” könyörgött Hannah.

„Tökéletesen fog menni.” sóhajtott Niall.

„Tudod mit, nem érdekel. Én ezt érte csinálom, és úgy néz ki, hogy őt ez egy kicsit sem érdekli. Mégis hogy a pokolba akarjátok ezt mikor most ejtett el és teljesen hülyének titulál az egész világ előtt.” vont vállat, bátran rám nézett és tetőtől talpig végig mért.

Megfeszültem, a kezeim pedig ökölbe szorultak.

„Én kurvára próbálkozom, oké?” suttogtam bele az arcába. De ő kicsit sem hátrált meg.

Blue pontosan tudta, hogy kurva mérges vagyok rá. Régen is, ha úgy tettem mintha haragudnék rá sosem tört meg.

„Próbálkozol? Bizonyíts.” összeszorított fogakkal beszélt, direkt nekem jött a vállával mielőtt elhagyta volna a konyhát és becsapta maga után az ajtót.

„A picsába.” sóhajtottam.

Nem tudom rávenni, hogy mérges legyen rám, ő most simán megzsarolt engem.

„Menj, indulj a párod után!” Liam vadul lökött rajtam egyet, felmordultam majd gyorsan a dzsekim után kaptam.

Mostanra már nagyon hideg van odakint.

Végig futottam a folyóson és gyorsan bementem a liftbe, türelmetlenségemben a lábamat kopogtattam a földön.

„Gyerünk már, gyerünk.” dühöngtem, már a mellettem lévő falat ütöttem frusztráltan.

Egyszer csak kinyílt az ajtó, kicsusszantam a nyitott ajtón, végigfutottam a csarnokon majd az utcán.

Valahogy, azt éreztem, hogy tudja, hogy üldözöm őt.

Olyan gyorsan futottam amilyen gyorsan csak tudtam, majd könnyedén elkaptam.

„Blue, mi a fene!”

„Mi a fene van veled Harry! Hagyj engem! Nem tudok most még csak rád sem nézni.”

„Megmondtam, hogy kibaszottul próbálkozom oké?! Tudod hogy ez nem olyan könnyű nekem! Te.. Az a lány vagy akit utálok, mindent amit csinálsz… és ez.. ez nehéz.” sóhajtottam, mindketten fáradtan lihegtünk a sok futástól.

Megrázta a fejét. „Egy kicsit sem bízom benned.”

„Nincs is rá szükség. Minden amit tenned kell, hogy adj egy esélyt és hasonlóan fogjuk végig csinálni mint.. Ryan Gosling és Rachel McAdams a Szerelmünk lapjaiban.” suttogtam, a szemei engem pásztáztak aztán enyhén felnevetett.

„Te egy idióta vagy…”

„Most a te idiótád vagyok.” mosolyogtam.

„Bazdmeg, tudod hogy mennyire fel tudsz húzni?” intett felém, mosolyogtam.

„Igen tudom. És ez nagyon tetszik.”

Blue megforgatta a szemeit, elkezdett fújni a szél, megborzongott.

Mindketten kínosan álltunk egyhelyben, Blue megharapta az ajkát.

„Azt hiszem itt az ideje, hogy rám add a dzsekidet.”

„Remek.”

„Ebben ne legyél fasz, Stlyes.”

 Gúnyolódva fújtam ki a bent tartott levegőmet, szinte már szikrákat szórtak a szemei.

Ahelyett hogy neki adtam volna a dzsekimet, egy kis részt alakítottam ki magam mellett ahova ő is bebújhatott.

„Mi a fene,” nevetett, furcsán nézett rám. „Mi ez?!”

„Melegen tartalak.”